„Mintha a Fidesz, oldalán az igen kevéssé látható KDNP-vel, az utóbbi időben elhanyagolta volna azt, hogy megnyerőnek mutassa magát. Az ellenfél bírálata remekül megy, de az csak arra a kérdésre ad választ, hogy miért ne azokat válasszuk, arra viszont nem, hogy miért a Fideszt.
Ráadásul mintha a Fidesz vezérkara úgy értelmezné az új jelszót, hogy hallgassanak a saját eszükre. Túl sok a mérés, túl sok a kigondoltság, a kiszámítottság. A jobboldal egyik, amúgy kiváló képességű politológusa nemrég ezt így fogalmazta meg: persze, hogy nyerünk, akkora a tudásbeli különbség a politikáról, innen nem lehet veszíteni.
Különösnek hangozhat, pedig igaz, hogy a politikusság hasonlít az előadó-művészethez. Az egyik előadó elénekel egy dalt, nem történik semmi. A másik is elénekli ugyanazt, erre a hallgatók hátán futkos a hideg. Miért? Nem az ész, nem a kiszámítottság teszi, hanem valami olyan többlet, aminek belülről kell jönnie. Amit egyetlen szóba így foglalhatnánk: a szív.
Tíz hónap múlva új országgyűlést, vele új kormányt választunk. A politikusokat felelősség terheli azért, hogy az ország a választásával ne csússzon tévedésbe, az életünkből ne vesztegessünk el négy évet alkalmatlan embereknek az ország élére állításával. Lássuk, megvan-e a szívük is hozzá, hogy bizalmat adhassunk nekik.”